Boldog szerelem, hányszor megálmodtalak!
Fehérruhás szõke hajjal, babaarccal,
porcelánnal és friss ágyterítékkel. Bajjal
s fáradtsággal koszorúzott hant maradt
mindabból, s magam maradtam, mások
vesztét is okozva jajommal. A sírások
társat keresnek, a sokszorozott szenvedés
nem adja lejjebb: puffad, terjed és
áradása bemocskol minden friss, fehér
ágyterítéket, mindörökké, vörös iszappal.