Az éjjel születtem, ma.
Lelkesedéseket elgyilkolni
rémüldözéseket örömre váltani majd.
Vigyétek elhasznált ábrándjaitok!

Késõi már ez éjfél
nem ér el keresõ kezem
kérõ és imádó, kutató kezem.
Komoly hivatás a szégyenkezés.

Rég-volt dolgok dombjain szemem
mint fényes küllõ kapar.
Fényesen mint az elmulás
és kényesen gurulnak csillagok.

Tova, tova és tovább!
Messzebbre, magasabbra! E világ
szét és felfele tart.
Épitett szellõs várrom.

Ugy-e? Elnézed? Verseket írok.
Hova, hova? És tovább!
Szét és felfele tart e világ

de remélnünk és gõzzel
bizakodnunk legigazabb
élnivaló kötelesség.