agonia romana v3 |
Agonia - Ateliere Artistice | Reguli | Mission | Contact | Înscrie-te | ||||
Articol Comunităţi Concurs Eseu Multimedia Personale Poezie Presa Proză Citate Scenariu Special Tehnica Literara | ||||||
|
||||||
agonia Texte Recomandate
■ am învățat să supraviețuiesc și așa
Romanian Spell-Checker Contact |
- - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 2012-02-18
| [Acest text ar trebui citit în magyar]
Hazátlan ember vagyok már csak,
tûzcsepp, mit a szellõ hord, lánctól szabadult tévelygõ rab, a legszegényebb földlakó. Új törvényeknek nagy mágusa, csillagvakított szegény bolond, bolyongtam, hogy megmutassam, országom mily meséket mond. Kései könnycsepp vagyok évezred könnyeibõl, álom, amely útrakél árvák kandallója felõl. Utazgató, hangos dorgálás csendes, szótlan tájakon, hol elvész az egész világ megmaradt kiáltásokon. Fájdalmas, síró sóhajtás domboldal falvaiban, vérben áztatott sikoly, mit erdélyi özvegyek sikoltanak. Szerelem, gyûlölet küldötte, gyõzelemrõl álmodó, ki szüleitõl örökölt száj- padlására forrt szitokszót. Sírok közül léptem elõ nyirkos, hideg kriptából, hol a visszaemlékezések õrt állnak örök gondokból. És megremegve hordtam tovább testvéreim bizalmát, megsiratva minden kapunál feledett holtak fájdalmát. Érzem az éjszakát leszállni tegnapi hajnalokra, énekem beburkolózik Örök hallgatásburokba... Mit bemocskolt már sár és kacaj, hordom köztetek terhemet, jaj annak, ki haza nélkül marad és kérni meri tõletek... Traducere de P. Tóth Irén
|
||||||||
Casa Literaturii, poeziei şi culturii. Scrie şi savurează articole, eseuri, proză, poezie clasică şi concursuri. | |||||||||
Reproducerea oricăror materiale din site fără permisiunea noastră este strict interzisă.
Copyright 1999-2003. Agonia.Net
E-mail | Politică de publicare şi confidenţialitate